Gazda József

Köszönjük román politikusok, román kormány, SRI*, Ioan Rus belügyminiszter úr, Năstase miniszterelnök úr, Iliescu elnök úr, köszönjük, hogy kimondják helyettünk azt, amit mi nem merünk kimondani, hogy valóban autonómiára vágyunk.

Autonómiára vágyunk, területire, kulturálisra és személyi autonómiára, mert csak az védhet meg minket, hogy hasonló támadások, mint ez a mostani, ne érjenek. Csak az biztosíthatja számunkra, romániai magyarok számára a békés, biztos önépítkezést, hagyományaink, kultúránk megtartását, iskoláink megszervezését, s csak az adhat védelmet a már nyolc és fél évtizede folyó erőszakos elrománosítás ellen, lehetőséget annak megfékezésére. Példaképül lebeg előttünk Európa sok más népének, így a hollandiai frízeknek, a belgiumi németeknek, a finnországi svédeknek, a dél-tiroli osztrákoknak vagy – hogy a közelebbi szomszédba menjünk – a moldáviai gagauzoknak és a transznisztriai oroszoknak a példája, akik élvezik ezt az autonómiát, ki harccal, ki a többségi nemzet bölcsessége révén részesült belőle. Mi tudva, hogy nehéz helyzetben vagyunk, s hogy a 89 utáni román politika beadagolta a népnek, hogy az egy átkos valami, megtorpantunk. Az RMDSZ más taktikát alkalmazott, megpróbálta kormányon belülről vagy a kormányzat támogatásával elérni, hogy ország építő törekvéseivel, az ország megítélésének a javításával – amihez derekasan hozzájárult – bizonyítsa jó szándékát. Nem kis naivitással hitt abban, hogy az önkormányzati rendszer kiépítésével valóban kormányozhatja népünk önmagát, megoldhatja sajátos problémáit. Ám ez a törekvés kudarcot vallott. Sőt: durván, s szinte szégyenletesen visszájára fordult. A baráti, segélyadó és segélykérő kéznyújtást durva arcba vágások, hátból támadások, nemzeti önérzetünkbe, méltóságunkba való durva belegázolások követték, követik. Román politikusok akarják megállapítani azt, hogy mi kik vagyunk? Lehazudják a valóságot, fenyegetéssekkel, megfélemlítéssel akadályozzák egy évszázadok óta elnyomatásban tartott nemzetrészünk pislákoló ébredését. Magukat magyarnak valló, sok évszázados jelenlétre visszatekintő közösségekre merészelik rámondani, hogy azok nem magyarok, megvonva tőlük a legelemibb emberi jogokat, s még azt is megtagadva, hogy ők határozzák meg önmagukat, s hogy anyanyelvüket heti egy-két órában magánházaknál tanulhassák, miközben erre törvényes jogaikat nem kapják meg? Világossá vált, hogy a román politika abszolutizmusra törekszik, semmibe veszi az alapvető emberi jogokat, nem tartja be az együttélésnek még azokat az elemi szabályait sem, amelyeket a kommunista rendszer sem tudott megkerülni. Az arányos népképviselet elvét, minden szinten, a vezető állásokban, rendőrségben, katonaságban. A jogegyenlőség elvét, az anyanyelv használatának a jogát a közéletben és az oktatásban. Kizárólagosságra törekednek, elnyomó, gyarmatosító, politikát folytatnak a gazdaságban. Taktikájuk, melynek célja: az önigazgatás, önrendelkezés, önkormányzás csírájában való elfojtása, a teljes felügyelet biztosítása mindenek felett, nem rettenve vissza még torzító hazugságáradattól, a székelyföldi románok elnyomása hazugságszólamaitól sem, a hisztériakeltéstől sem, így akarva biztosítani elnyomó-asszimiláló politikájuk zavartalanságát, a magyarság teljes megtorpanását. Har-Kov-jelentéseket készítenek, SRI-jelentéseket készítenek, magyar-veszélyről papolnak így akarván véghezvinni a magyarság teljes letörését, megfélemlítését. Ott, ahol durva alattomossággal, a nemzetközi jogrend semmibevételével, a jóérzés semmibevételével részarányukat messze meghaladó, mondhatni: fordított mértékben vesznek részt az állami szervekben, semmibe véve magyar-román együttélés alapelveit, hazugság-ricsajjal próbálják megteremteni az alapot ahhoz, hogy még torzabb, még igazságtalanabb helyzetet alakítsanak ki, s ezzel gyarmatosító politikájukat még előbb vigyék.

És mint rémképet, mint szörnyű veszélyt, az autonómiát emlegetik. És: miért emlegetik, amikor az RMDSZ az utóbbi hét évben megbocsáthatatlanul hallgatott erről? Azért emlegetik, mert tudják, jogunk van hozzá,és félnek tőle! És tudják azt is: ez az egyetlen, amely megakadályozhatja a romániai szélsőséges erőknek, azaz a jelenlegi kormányzópártnak és a nacionalista pártoknak, az egész román elnyomó politikának, mely céljának tekinti a magyarság felszámolását, hogy akaratát, kimondott vagy kimondatlan céljait véghezvigye. Kimondták félelemből, kimondták vádolón helyettünk is. Vagy mondjuk így: szánkba adták a szót. Hogy igenis, kell a romániai magyarságnak az önrendelkezés. Kellenek nekünk is azok az emberi jogok, melyeket a világ minden népének biztosít a nemzetközi politikai gondolkozás. Kellenek, mert szükségeltetnek azok a politikai garanciák, melyek biztosítják a romániai magyarság megmaradását, önépítését, értékeinek megóvását. Nem holmi különleges, hanem a nemzetközi normáknak megfelelő módon. Vagy pontosabban – épp ezek alapján megfogalmazva – igenis, szükséges számunkra az autonómia.

Önök mondták ki az autonómiát! Kimondták helyettünk is! Vagy: helyettünk mondták ki, hogy akarjuk az önrendelkezést-önkormányzást. Köszönjük, hogy kimondták, s hogy ezzel figyelmeztetnek: éljünk a jogainkkal, harcoljunk a jogainkért. Mi hisszük: valóban meg fog valósulni a XXI. század hajnalán az, ami Erdély földjén 1918-ig évszázadokon át megszokott volt, s éppen ezért itt ez közép-európai hagyomány, ezer éves hagyomány, s amit Önök szüntettek meg. Hogy mi is élvezni fogjuk annak áldásait, amit az Önök elődei évszázadokon át élveztek, s megalapozódhatott ennek hála itt a román kultúra. Hisszük, hogy Erdély – és az egész Románia - amiként ezt az itt élő románság többsége is akarja – ismét egyenjogú népek hazájává válik. És véget ér ez a román nemzethez is méltatlan megkülönböztető politika, melyet Önök, mai román politikusok a gyűlöletszítás pillérein akarnak fenntartani.

2001-11-30 – Romániai Magyar Szó