Székely Nemzeti Tanács

hu zaszloengl zaszloro zaszlo

  • Székely Nemzeti Tanács

Alapvetően különbözik a székely nemzeti régiós európai polgári kezdeményezés a Bizottság által nemrég elkaszált Minority Safepacktől, mondja az Azonnalinak Izsák Balázs kezdeményező, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Mint mondja: a kezdeményezésük nem csak a pénzről szól, annak pedig külön örül, hogy fideszes aktivisták segítsége nélkül is sikerült összegyűjteniük az aláírásokat. De akkor miért kértek újabb hosszabbítást? Interjú.

Január közepén nagy indulatokat keltett, hogy hiába gyűjtötték össze európai polgári kezdeményezés keretében hét tagállamból a szükséges egymillió aláírást, az Európai Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy EU-s szinten jogszabályt alkosson a Minority Safepack kezdeményezőinek javaslatai alapján. Ez egyébként a Bizottság szabad mérlegelésébe tartozik, itt írtunk arról, hogy az eredmény miért nem különösebben meglepő.

Van azonban egy másik kisebbségvédelmi kezdeményezés is folyamatban: emögött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) áll, és azt akarják elérni, hogy a kisebbségek által lakott régiókat az EU kezelje „kiemelt figyelemmel” a kohéziós politikájában (ennek részeként osztják a fejlesztési pénzeket). A Minority Safepack szervezőihez hasonlóan nekik is pereskedniük kellett, hogy a saját hatáskörét vitató Bizottság egyáltalán engedélyezze az aláírásgyűjtést, aminek aztán a határidejét többször kitolták a koronavírus-járvány miatt. A legutóbbi, február 7-i határidőre pont meglett az egymillió aláírás a szükséges hét tagállamból, ennek ellenére a szervezők májusig kértek további hosszabbítást a Bizottságtól.

Felmerül persze a kérdés, hogy van-e értelme küzdeni az aláírásokért a Minority Safepack tapasztalatai után, és van-e esély arra, hogy ezt nem söpri le a Bizottság hasonlóképpen az asztalról. Izsák Balázs SZNT-elnököt kérdeztük erről.

Miért bukott el a Minority Safepack ön szerint?

A kérdés azért nehéz, mert én nem vagyok illetékes ennek az elmélyült, nyilvános elemzésében. A Minority Safepackkel kapcsolatban többnyire felületes megközelítések jelentek meg. Volt egy javaslatcsomagjuk, ami évek óta elérhető az interneten, általában azt is kevesen olvasták. (Az Azonnali elolvasta, elemzésünk róla itt olvasható – a szerk.) Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság indoklása számos ellentmondást tartalmazott.

Elismerem, hogy a Bizottságnak tág mozgástere van, hogy kezdeményez-e jogszabályt egy európai polgári kezdeményezés kapcsán vagy nem, de ezt a döntést meg kell indokolni, és egy ilyen döntés – még ha közlemény formáját is ölti – összhangban kell legyen a közösségi joggal, és nem mehet szembe az Európai Bíróság gyakorlatával. Láttam benne ilyen ellentéteket, például azon megjegyzés kapcsán, hogy ebben ne lenne hatásköre az EU-nak. Ez nem így van, hiszen a szervezők és a Bizottság megegyezése alapján két pontot kivettek a csomagból: azokra mondta azt akkor a Bizottság, hogy nincsen rá hatásköre.

Az Európai Bíróság csak annyit mondott ki, hogy nem hiányzik nyilvánvalóan a Bizottság hatásköre a kérdésben. De akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy a Minority Safepack elutasítása után mit tudnak önök tenni, hogy ne járjanak ugyanígy? Hiszen a két kezdeményezés tárgya nagyon hasonló.

Alapvetően különbözik a két kezdeményezés. A Minority Safepack úgy vált ismertté, hogy az kisebbségi jogokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban is megvannak a fenntartásaim,

ugyanis a kilencpontos csomag nyilvánvalóan uniós hatáskörbe tartozó területekre vonatkozott. Van is egy olyan európai törvényszéki határozat, hogy a Bizottság az EU-s hatáskörbe tartozó területeken bármikor kezdeményezhet olyan jogszabályt, amelyben védi az Európai Unió alapértékeit.

Ez történt a jogállamisági mechanizmussal is, hogy a pénzosztásnál bizonyos jogállamisági szempontokat is figyelembe kelljen venni.

De mi nem kérünk pénzosztást! Ez egy hatalmas félreértés, hogy az terjed a kezdeményezésünkről, hogy mi azt akarjuk, hogy az őshonos kisebbségek pénzt kapjanak.

Akkor mit akarnak? Úgy van megfogalmazva a kezdeményezés célja a honlapjukon közzétett rövid leírásban, hogy a kohéziós politika kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, ahol kisebbségek élnek. Ezt nehéz máshogy értelmezni, mint úgy, hogy az EU ne engedje Bukarestnek, hogy a pénzt kizárólag mondjuk Olténiába küldje, miközben Székelyföld nem kap semmit.

Ez egy rögtönzött értelmezés.

Egyelőre ennyit lehet értelmezni, hiszen egyelőre nincs kidolgozott javaslatcsomagjuk, mint amilyen mondjuk a Minority Safepack esetén volt.

A kötelező információ a kezdeményezés céljáról terjedelmi korlátok közé van szorítva, ezt írja elő a vonatkozó rendelet. De mi emellé csatoltunk egy részletes indoklást is. Ekörül zajlott a hatéves pereskedés is: ugyanis a Bizottság nem akarta, hogy elkészüljön Európában a nemzeti régiók jegyzéke. Ez azt jelentené, hogy az uniós jogalkotó kodifikálná a nemzeti régiók létezését a közösségi jogban.

Tehát az a fontosabb, hogy ilyen régiók jogilag létezzenek és nem az, hogy a pénzt hogyan osztják?

A pénz nem jön, amíg a nemzeti régiók fogalma nem létezik a közösségi jogban. Mi be is csatoltunk a kezdeményezésünkhöz európai bírósági döntéseket, illetve ajánlásokat és jogszabályokat, amik ezt megalapozzák.

Az első célunk, hogy ezek létezését kodifikálják: hogy a nemzeti régiók, amelyeket nemzeti, nyelvi, vallási, kulturális sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól, váljanak jogalanyaivá a közösségi jognak.

Addig nem beszélhetünk arról, hogy fejlesszék őket, részesítsék őket kiemelt figyelemben.

CIKK 1 izsak balazs 2018 nov 19 Sepsiszentgyorgy 3

IZSÁK BALÁZS SZNT-ELNÖK BESZÉDET TART SEPSISZENTGYÖRGYÖN 2018 NOVEMBERÉBEN. FOTÓ: SZNT

Ezt a „kiemelt figyelmet” miben konkretizálnák?

Nem nekünk kell ezt kitalálni, ugyanis ez a fogalom most is létezik az EU-s kohéziós politikában, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 174. cikkében: ott van egy felsorolás, hogy mely régiókat kezeli kiemelt figyelemmel az Európai Bizottság.

Igen, például gyéren lakott régiók, távoli szigetek tartoznak ide.

Több kategória is van, igen. Ez egy példálózó felsorolás, tehát nem kimerítő, pont ekörül zajlott az egyik csata a Bizottsággal folytatott perünkben. Mivel pedig nem kimerítő felsorolás, így ki is lehet egészíteni Európa kulturális szigeteivel. Ebből a cikkelyből ugyanis az is kiderül, hogy azokat a régiókat kell kiemelt figyelemben részesíteni a kohéziós politika kapcsán, ahol a kohéziós politika végrehajtása valamilyen akadályba ütközik. Mi úgy tekintjük, hogy Európa nyelvi, etnikai, kulturális szigetei is ilyen régiók: nekünk ez a tapasztalatunk itt Székelyföldön, amit statisztikai adatokkal alá is tudunk támasztani.

De akkor végső soron csak azt szeretnék, hogy Bukarest ne tudja csak úgy eltéríteni a támogatásokat, nem?

Nekem ez azért nem tetszik, mert kizárólag a pénzre koncentrál.

Ezt akarom megtudni, hogy ez a kiemelt figyelem mi lenne konkrétan, ha nem a pénz?

Jogi utak is vannak, amelyekkel biztosítani kell a régiók egyenlőségét. Mondok egy példát. A regionális alapokhoz csak azok a régiók férhetnek hozzá, amelyekben az egy főre eső nemzeti össztermék nem haladja meg az uniós átlagot. Azon régióban, amely Székelyföldet is magába foglalja, ez meghaladja az uniós átlagot, mert Brassó és Szeben megyék annyira fejlettek, hogy régiós átlagban Székelyföld szegénysége eltűnik: így Székelyföld nem jogosult a regionális alapokra. Tehát

ez nem csak pénzkérdés, hanem jogi kérdés: hogy a jogszabályban a feltételeknél megjelenjen az, hogy „kivéve a nemzeti régiókat”.

Az EU-s fejlesztési pénzeket az úgynevezett NUTS-régiókhoz igazítják, ezt viszont a tagállamok maguk alakíthatják ki a saját közigazgatási rendszerükön belül. Mennyire reális, hogy a tagállamok – és most nem feltétlenül csak Romániára gondolok – elfogadnák, hogy az ilyen, közigazgatási felosztást érintő belügyeikbe az EU beleszóljon? A magyar kormány retorikáját ismerve lehet, hogy például ők is reklamálnának.

Nem kérünk ilyet, hogy az EU ezek felosztásába beleszóljon. A kohéziós politika osztott hatáskör az EU és a tagállamok között: például az említett NUTS-régiókról is van egy rendelet és van hozzá egy függelék, amit a tagállamok csatoltak hozzá. Mi ehhez hasonlóan azt akarjuk, hogy a Bizottság definiálja a nemzeti régiókat, a tagállamok pedig jelezzék, hogy a területükön van-e ilyen nemzeti régió. Egy olyan területen, ami osztott hatáskör, így kell eljárni.

A Minority Safepack volt eddig az egyetlen európai polgári kezdeményezés, amelynek a kezdeményezői részletesen kidolgoztak egy konkrét csomagot, amelyben szerepelt, hogy melyik rendeletet melyik ponton kellene módosítania a Bizottságnak. Önök is fognak írni ilyet?

Meg tudja mondani, hogy mikor írták ezt meg a Minority Safepack esetében?

Azután dolgozták ki, hogy már összegyűjtötték és leadták az aláírásokat.

Akkor válaszolt a kérdésére.

Arra nem válaszoltam, hogy önök fognak-e majd ilyet írni, miután önök is leadták az aláírásokat.

Igen. De nem akartunk rögtön jogszabályjavaslattal elindulni, mivel megtörténhetett volna, hogy vitába keveredünk a potenciális partnereinkkel. Ezért a kezdeményezés részletes indoklásánál csak egy keretet vázoltunk fel, amelyben vannak konkrét célkitűzések, és az a célunk, hogy ezen keret köré építsünk fel egy jogszabályt azokkal a szövetségeseinkkel, akikkel az aláírásokat összegyűjtöttük, akik ugyanazt akarják, amit mi.

Tehát azért, hogy ne keveredjenek összetűzésbe a szövetségeseikkel, a részletesen kidolgozott csomag csak később várható?

Harmonikus álláspont kialakítása a célunk, az összetűzésnek a közelében sem járunk, nem vagyunk haragban senkivel. Csak megjegyzem, hogy az európai polgári kezdeményezések esetében a részletes jogszabályjavaslat csak egy lehetőség, nem kötelező – ugyanúgy, ahogyan a részletes indoklás sem. Úgy gondoltuk, hogy ha a potenciális partnereinkkel jó együttműködés alakul ki az aláírásgyűjtés során, akkor egy részletes jogszabályjavaslatot mi is el fogunk készíteni.

Az aláírásgyűjtésben nagyon hasonló mintát lehet látni az önök kezdeményezése és a Minority Safepack között: Magyarországon, Romániában és Szlovákiában sokszorosan meghaladja a szükséges minimumot – vagyis itt van igazán tömegtámogatottsága mindkét ügynek – míg más országokban éppen csak meghaladja a szükséges minimumot. Ebből nem az látszik, hogy ez egy összeurópai ügy lenne, hanem az, hogy ez egy magyar ügy elsősorban, amihez persze azért össze lehet gyűjteni más országokból is minimális számú, párezer aláírást. Biztosan egy EU-s kezdeményezés a legjobb eszköz tehát erre?

Van hetvenöt beterjesztett európai polgári kezdeményezés, és ha ezeket végignézzük, akkor azt látjuk, hogy a legtöbb aláíró mindig a kezdeményező országából van.

El is utasítja a kezdeményezéseket általában a Bizottság, még ha össze is gyűlnek az aláírások.

A Bizottság nem utasította el azért az összeset, az ivóvízre vonatkozóan született egy irányelv, szóval az erről szóló polgári kezdeményezés sikeresnek mondható. De nem hiszem, hogy a Bizottság azért utasítana el egy kezdeményezést – vagy pontosabban azért nem kezdeményezne az alapján jogszabályt –, mert nem egyenletesen oszlanak meg az aláírások az országok között, a lényeg, hogy az előírt számú minimális aláírás a szükséges számú tagállamból meglegyen. A Bizottságnak kizárólag jogi szempontokat kellene vizsgálnia.

A Bizottság is tudja, hogy jogszabályalkotásra irányulnak ezek a kezdeményezések, az EU-s jogszabályok pedig úgy működnek, hogy azokat az Európai Unió Tanácsának – tehát a tagállami kormányok minősített többségének –, valamint az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia. Ha a Bizottság azt látja, hogy a tagállamok többségében nem lesz erre meg az akarat – ez pedig már nem jog, hanem politika –, akkor miért próbálkozzon?

Egy jogszabályjavaslat vagy jó vagy rossz. A kérdés, hogy beleillik-e a közösségi jogba, lesz-e egy pozitív hozadéka. Ha igen, akkor elfogadják, és nem nézik, hogy melyik országból jön.

CIKK 2 alairasgyujtes 2019 juni 4 Sepsiszentgyorgy 2

ALÁÍRÁSGYŰJTÉS 2019 NYARÁN SEPSISZENTGYÖRGYÖN. FOTÓ: SZNT

Ön hol áll a nemzetek Európája vs föderális Európa vitában?

Nyilvánvalóan a régiók oldalán állok, a harmadik szint oldalán. A régiók Európája felől közelítem meg a kérdést.

Olyan történelmi régiókról beszélünk, amelyek hamarabb voltak, mint a tagállamok. A nemzetállamok ezekre a régiókra – Katalóniára Spanyolország, Székelyföldre Románia – jóval később telepedtek rá.

Ez azt is jelenti, hogy az EU-nak mint legfelső szintnek a nemzetállamok hátrányára is támogatnia kell a régiókat?

A közvéleményben elterjedt felfogás szerint az EU egy szupranacionális szervezet, amelynek hierarchiában alatta vannak a tagállamok. Az én megközelítésemben az EU 27 tagállam szerződéses viszonya. Akik Brüsszelben vannak, azok nem valami nemzetek fölötti államnak az államfői, hanem tisztviselők, akik a szerződések végrehajtását felügyelik. Ez csak két egyszerű szerződés. Maga az európai polgári kezdeményezés pedig arra vonatkozik, hogy ha egymillió ember úgy gondolja, hogy ezek a szerződések nem hajthatók végre bizonyos területen, vagy csak hiányosságokkal hajtható végre, akkor kezdeményezhet egy jogszabályt.

De akkor az igaz, hogy önök ezzel azt szeretnék elérni, hogy az EU tágabban értelmezze a hatásköreit, a nemzetállamok rovására, a régiók javára, miközben ugye maga az Európai Bizottság is vitatja, hogy lenne erre hatásköre?

Vannak olyan területek, amelyek az unió államai közti kapcsolatot illetik: a kohéziós politika megosztott hatáskör az EU és a tagállamok között. Az EU-ban a regionális és kohéziós források elosztásánál nem működik semmiféle visszacsatolás. Amióta Románia tagja lett az EU-nak, Székelyföld bekerült a Közép-romániai fejlesztési régióba, és a szomszédos román megyéktől évről évre fokozatosan lemarad, miközben a kohéziós politika célja az, hogy a különböző fejlettségi szintű régiók közötti felzárkózást segítse! Ezt kellene megtegye a kohéziós politika: de ők – holott eljut hozzájuk az információ – nem veszik észre, hogy ez itt pont az ellenkezőjére fordul.

Székelyföld azért szegényedik el, mert a neki szánt uniós forrásokat is a szomszédos román megyékre összpontosítják. Maga Kovászna megye ezt kötegnyi dokumentációval támasztotta alá.

Tehát Kovászna megye gazdagabb volt, mielőtt Románia csatlakozott volna az EU-hoz?

Egy szinten állt a szomszédos román megyékkel. Ha jól emlékszem, Brassó megyében az EU-csatlakozást követő első öt évben 28 százalékkal nőtt az egy főre eső nemzeti össztermék, míg Kovászna megyében csak 1,5 százalékkal. Ezek statisztikák, ezekkel nem lehet vitatkozni.

Mennyire segít önöknek a Fidesz a szép szavakon és közleményeken túl? Ezeken túl volt/van bármiféle tényleges segítség, mint mondjuk aktivisták biztosítása?

A papíralapú aláírásgyűjtés elég korán, még tavaly leállt. A legnagyobb segítség, amit a magyar kormánytól kaptunk, az a perünkbe való beavatkozás volt 2013-ban. Amikor az Európai Törvényszék elutasította a perkérelmünket, Magyarország a beadványaival mellettünk beavatkozott.

Ez mentette akkor meg az ügyüket, nem az ügyvédjük?

A szinergia hatott.

Az aláírásgyűjtésben nem volt érdemi segítség akkor?

Hálás vagyok, hogy meghagyták ezt a mi európai polgári kezdeményezésünk sikerének. Ezt a sikert állami támogatás nélkül értük el.

A magyar kormány jellemzően nagyon szabadságharcos retorikát folytat az EU-val szemben, és rendre kikéri magának, ha az EU a kelleténél jobban belenyúl a tagállami hatáskörökbe – az önök kezdeményezése viszont pont ezt szeretné, így ellentmondásos is lett volna a segítségük.

Ismételten hangsúlyozom: az uniós alapszerződések megváltoztatását mi nem kívánjuk. Olyan jogszabálytervezetre nyújtottunk be és gyűjtünk aláírásokat, amelyek messzemenőleg tiszteletben tartják a hatályos szerződéseket, amelyek garantálják a tagállamok szuverenitását.

Azt viszont eddig is láttuk, hogy ezen szerződések keretein belül az EU hajlamos úgynevezett lopakodó hatáskör-kiterjesztésre akár az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenysége, akár egyre több terület szabályozása útján – vagyis az uniós hatáskörök kiterjesztő értelmezéséhez nem kell szerződésmódosítás, ezt nyilván önök is tudják.

Annál többet, amit mondtam, nem tudok mondani, jogfilozófiai vitába bocsátkozni nem fogok.

CIKK 3 izsak balazs 2018 nov 19 Sepsiszentgyorgy 2

Májusig meghosszabbították a gyűjtést: ennek mi az oka? Úgy érzik, hogy csak minimálisan lépték túl a szükséges aláírásokat, és inkább biztosra mennek? Azok, akik önöknek eddig az immáron többszöri hajrában aláírtak, kicsit úgy érezhetik, hülyének lettek nézve az állandó utolsó pillanatokkal.

Ha valaki ismeri a meghosszabbításról szóló uniós rendeletet, azt nehéz félrevezetni.

Gondolom, az átlag aláírók ezt nem ismerik, és nem is kell, hogy ismerjék.

Ez az uniós rendelet tartalmazza, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult rendkívüli helyzet miatt három hónappal meg lehet hosszabbítani a határidőt. Részünkről a legtermészetesebb dolog volt, hogy élünk ezzel a lehetőséggel: a többi polgári kezdeményezés is ezt teszi.

De mi ennek az oka, a biztonsági játék?

Több oka is van. Azokban az országokban, ahol a szükséges aláírások száz százaléknál járunk, meg kell emelni az aláírók számát, másrészt azt is akarjuk, hogy több olyan nemzeti régióba is eljusson még az üzenetünk, ahol még úgy látszik, nem érte el azt a társadalmi rezonanciát, amit a kezdetektől fogva elvártunk. És van egy olyan tervünk is, hogy intézményesítsük a nemzeti régiók európai összetartozását, de ehhez is idő kell. Mi pedig kihasználjuk ezt az időt.

Pesty László, a kampányfőnökük nagyon érdekeset nyilatkozott a Maszolnak, mondván Ankarára és Moszkvára is szükségük van, hogy önök mögött álljanak…

Nem szeretném kommentálni, az nem a mi nyilatkozatunk.

De hát Pesty László a kampányfőnöke ennek a kezdeményezésnek.

Polgári kezdeményezéseknél nem talál olyat, hogy kampányfőnök. Ő egy önkéntes segítőnk volt, akire valahogy ráragadt ez a titulus.

Pedig akárhány sajtóközleményt kaptunk az Írdalá.hu-tól, mindig ez volt odaírva alá.

Az nem a mi honlapunk. A miénk a nationalregions.eu.

Ők akkor önállósodtak?

Nagyon sok önkéntes segítőnk önállósodott, és próbálja értelmezni a maga képességei szerint a kezdeményezést. Ebből kijönnek néha olyan dolgok, amik nem fedik azt, amit a polgári kezdeményezésben leírtunk. Meg kell nézni: vajon a polgári kezdeményezés részletes indoklása vagy a kötelező információk tartalmaznak-e olyan részt, amelyből valamiféle fenyegetést le lehet szűrni? Összehozható-e ez az ügy más hatalmakkal való fenyegetéssel? Mindkettőre az a válasz, hogy nem. Ez nagyon idegen tőlünk: mi senkit sem fenyegetünk, a mi utunk a békés építkezés. Erről szól a polgári kezdeményezésünk is eleve: a feszültségek oldásának útja a békés fejlődés.

Tehát akkor ön nem ért egyet azzal, hogy a jövőben Ankarával és Moszkvával közösen kellene mondjuk lobbizni az európai kisebbségekért Brüsszelben.

A fenyegetésnek semmilyen formáját sem tartom megfelelő politikai eszköznek.

Megkérik akkor Pesty Lászlót, hogy ne tüntesse fel magát a jövőben kampányfőnökként?

Mit mondjak erre, ő nem tagja a polgári bizottságunknak. Ő önállóan cselekszik. Mi nem azt tesszük, amit Pesty László néha leír vagy mond.

Mit tesznek majd akkor, ha az történik az önök kezdeményezésével is, mint a Minority Safepackkel, hogy az Európai Bizottság ír egy udvarias elutasító közleményt? Leveszik-e önök is az uniós zászlót székelyföldi polgármesteri hivatalokról, mint ahogyan az a Felvidéken történt?

A következő egy-két évben más lesz Európa, és másképpen fog kinézni az európai légkör. A mi kezdeményezésünket illetően azt mondanám: beszélgessünk erről egy év múlva is!

FOTÓK: Székely Nemzeti Tanács

Forrás: Azonnali

Szerző: Bakó Bea

2021.február.12.

 

0
0
0
s2smodern

Jelképeink

Székelység

Autonómia

Hírek

fb icon sznt

A Székely Nemzeti Tanács számlaszámai
Asociaţia Siculitas Egyesület

OTP BANK – Târgu Mureş/Marosvásárhely
SWIFT: OTPVROBU
LEJ: RO76 OTPV 3200 0036 0774 RO01
EUR: RO33 OTPV 3200 0036 0774 EU01
USD: RO90 OTPV 3200 0036 0774 US01
HUF: RO80 OTPV 3200 0036 0774 HU01

Asociatia Siculitas Egyesület
Forint: 11705015-20001900
OTP Bank Nyrt Budapesti Régió

Itt is elküldheti adományát

Adja meg az összeget!

Webfejlesztés, karbantartás: DIGITAL STUDIO