Tisztelt Elnök Úr,

Kedves Balázs!

Engedd meg, hogy a csapat, amely mögötted áll a nyilvánosság előtt is köszöntsön téged hetvenedik születésnapodon. Elrendelt küldetést jelölhet, ha valaki székelyként épp a trianoni döntés évfordulóján születik, így a gondviselésnek is szerepe lehet abban, hogy megannyi áskálódás ellenére az általad vezetett közösség megmaradt az egyenes úton. Ez nagyban a Te kitartásodat, és a Téged támogatók elkötelezettségét is jelzi.

Ez alkalomból – bár sommásan – felelevenítünk néhány fontos eredményt:

• két újabb ünneppel bővítettük azon napok sorát, amely a közös emlékezés mellett megnyitja a székely és magyar közösségek számára a lehetőséget, hogy saját önazonosságuk védelméért nyilvánosan is kiálljanak. Ezek március 10-e, a Székely Szabadság Napja, és október utolsó vasárnapja, Székelyföld Autonómiájának Napja;
• általánosan elterjedté tettük a székely jelképek használatát, így a székely zászló ma már nélkülözhetetlen ünnepeinken, vagy köz- és magán épületeink homlokzatán, még akkor is, ha e jelkép kifüggesztése hatósági retorziókat von maga után;
• letettük a székely diplomácia alapjait, a nemzeti régiók védelmében indított polgári kezdeményezés révén pedig, mintegy másfél millió polgárt mozgósítottunk Európa-szerte;
• a legfontosabb azonban mégis az, hogy a székely ember lelkébe kiolthatatlanul lobog az autonómia lángja, még akkor is, ha az önrendelkezés intézményi garanciáinak megvalósítása vonatkozásában néha elveszíti hitét.

A rövid összegzés önmagáért beszél, ám a legfontosabb dolog, amit megtanulhattunk a Székely Nemzeti Tanács elnökétől az, hogy a reménytelennek látszó helyzetekben hogyan lehet hittel és erős akarattal tovább lépni, az egész közösség javára.

Eme szemlélet jegyében köszöntünk Illyés Gyula soraival:

 „…egy nép feje bukik le velünk,
ha gyengék leszünk a parancsra, hogy
hazát kell nekünk is teremtenünk!”

Munkatársaid
Kelt, 2022. június 4-én, Pünkösd szombatján