Tisztelt Konzul Úr, Tisztelt Küldöttek, Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!
Minden január elején összegyűlünk ezen a helyen, hogy megemlékezzünk a Madéfalvi veszedelemről, és megünnepeljük a székely nemzeti ellenállás két hősies esztendejét. A mai megemlékezés eltér a szokásostól. Ma, túl a megemlékezésen, a Székely Nemzeti Tanács tartja soros ülését. Évkezdet, amely alkalmat kínál a múlt év összefoglalójára és az előre pillantásra.
A Székely Nemzeti Tanács kronológiájában a 2018. október 27-étől a mai napig eltelt időszak hatvannyolc eseménnyel szerepel, amelyek végigkövethetőek a testület honlapján.
Ezekből fogok néhányat kiemelni.
2019. március 7-én hirdet ítéletet Luxemburgban az Európai Bíróság a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés ügyében.
C-420/16 P - Izsák és Dabis kontra Bizottság ügy végére, hat évig tartó jogi küzdelem után pont került. A pert megnyertük. Együtt Magyarország kormányával, amely a mi oldalunkon avatkozott a perbe, a pervesztes Európai Bizottságnak pedig nem maradt más hátra, minthogy április 30-án a kezdeményezést nyilvántartásba vegye. A későbbiek során visszatérek arra, hogy ez milyen tanulságot szolgáltathatott volna Románia számára, hiszen Szlovákia és Görögország mellett, velünk szemben, a Bizottság oldalán avatkozott a perbe.
Május hetedikén elindult egy folyamat, amely egy évet tart. 2020. május 7-ig 1.000.000 aláírást kell összegyűjteni az európai unió hét tagállamából. Ma, január ötödikén 40.000 digitális aláírás gyűlt össze, papíralapon néhány száz. A márciusi siker után – ki kell mondanunk – egy hullámvölgyben vagyunk. A feladat, amely előttünk áll nagy, de nem teljesíthetetlen. Van egy példa előttünk, a Minority SafePack példája, amely két évvel ezelőtt nem sokkal állt jobban, mint mi most.
Szeretnék kiemelni még egy dátumot a polgári kezdeményezéssel kapcsolatban: 2019. szeptember 24-ét. Ezen a napon hirdetett ítéletet az Európai Unió Törvényszéke, elutasítva Románia keresetét, amelyet azért nyújtott be, hogy a Minority SafePack kezdeményezését bejegyző határozatot megsemmisítse.
Hogyan kapcsolódik ez a mi ügyünkhöz? A Törvényszék elutasítása a nemzeti régiók ügyében hozott bírósági ítélet indoklásaira mint precedensekre épül! Azaz a március hetedikén meghozott ítéletnek köszönhetően az ügyünk az Európai Bíróság joggyakorlatának része lett. Tanulságul Romániának, aki immár másodszor vesztett pert a tavalyi évben, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése miatt: március 7-én és szeptember 24-én. Legjobb úton haladunk abba az irányba, hogy harmadszor is pert veszítsen, hiszen 2019. július 8-án a nemzeti régiók polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételére vonatkozó határozatot is megtámadta. Tudjuk, hogy azon érvrendszeren, amelyen elbukott a román állam keresete szeptember 24-én, ismét el fog bukni. Ezzel szemben, ha a kezdeményezésünk május hetedikéig nem kapja meg a szükséges egymillió aláírást, Románia keresete okafogyottá válik, hiszen nem lesz értelme egy sikertelen kezdeményezés bejegyzését megsemmisíteni. Akkor legyőztek bennünket, annak ellenére, hogy a közösségi jog a mi oldalunkon áll. A közömbösség így lesz segítőjévé, előmozdítójává a román homogén nemzetállami, asszimilációs törekvéseknek.
Engedjék meg nekem, hogy megosszak önökkel egy gondolatot a homogén román nemzetállamról és Európáról. Száz évvel ezelőtt, amikor Románia kiterjesztette állami szuverenitását Erdélyre, kialakult egy új, román államérdeket követő stratégia, amelynek az volt a célja, hogy véglegesen románná tegye Erdélyt, és örökkévalóvá a területszerzést. Ez a stratégia egy olyan országképet rajzolt, amelynek megfelelően Románia egy erősen centralizált, elszigetelt ország, amely ellenséges a szomszédaival – különösen Magyarországgal – szemben, ellenséges az Európai értékekkel szemben, saját nemzeti kissebségeit pedig veszélyforrásként kezeli. Ez a felfogás elavult, és nem lehet helye egy olyan országban, amely tagja az Európai Uniónak, és amely részes állama a Polgári és Politikai Jogok nemzetközi egyezségokmányának. Mindezek ellenére ez az elavult, száz esztendős román államérdek-doktrína köszön vissza számos intézkedéséből a román hatóságoknak, és több megnyilvánulásából a román közéleti szereplőknek.
Ez a doktrína a forrása Románia kereseteinek, a kereseteket megalapozó gondolkodásnak, amelyet a két európai polgári kezdeményezés ellen benyújtott. Az Európai Törvényszék válasza világos. A szeptember 24-én megfogalmazott ítéletben, az ítélet 55-ik pontjában így fogalmaznak: „Ezt az álláspontot nem lehet elfogadni”. Ez lett volna a tanulság Románia számára, tömören, amelyre utaltam a beszédem elején. És nyilván a teljes indoklás, amelynek az az üzenete: Romániának meg kell érkeznie a XXI. századba!
Ez a doktrína ihlette rossz válaszra Klaus Iohannis államfőt, amikor elutasította Orbán Viktor együttműködésre, közös fejlesztésre vonatkozó ajánlatát, amelyet Temesváron tett a romániai forradalom 30. évfordulóján tartott megemlékezésen.
És ez a doktrína a forrása a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútumával szembeni hivatalos román álláspontnak is. A statútum negyedik alkalommal került tavaly decemberben a román törvényhozás asztalára, köszönhetően Kulcsár-Terza József képviselőnek, aki a Székely Nemzeti Tanács küldötteként Ebben a beszámolóban nem részletezem ennek jelentőségét, hiszen elkészült egy állásfoglalás-tervezet, amely mindezt tartalmazza, és amelyről önöknek határoznia kell.
A Dabis Attila jogorvoslati keresetére meghozott ítélet indoklásából tudjuk, - december elején vált ismertté -, hogy a székely autonómiatörekvés, olyan felforgató tevékenység, amely közvetlen súlyos fenyegetés a román nemzetbiztonságra nézve. Kommentár nélkül.
Záró gondolatként beszélnem kell arról a kitüntetésről, amelyről szintén decemberben döntött a Székely Nemzeti Tanács állandó bizottsága: Gábor Áron-díjat adományoz Farkas Árpádnak, a székelyek költőjének, akiről bátran ki merem jelenteni, hogy ő a legnagyobb élő magyar költő. A kitüntetés átadására a Székely Szabadság Napján kerül sor, a hagyományoknak megfelelően. Laudáció is akkor fog elhangzani. Most viszont az én beszámolóm, megnyitó beszédem végén hangozzon Farkas Árpád Avaron című verse, amely meggyőződésem szerint a Székely Nemzeti Tanács küldötteinek hitvallása lehet.
Marosvásárhely,
2020. január 5.
Székely Nemzeti Tanács
