Őrtüzekkel az önrendelkezésért Székely keresztény mivoltunkat megélni

Elsőként Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke szólt a székely, magyar, árpádsávos, sőt, katalán zászlók alatt összegyűltekhez, egy ősi, a tűz erejét megidéző dobénekkel vezetve fel beszédét. A lángok szimbolikájánál maradva Gazda Zoltán a székely igazság lángjának nevezte a máglyákat, a célok, jogos követelések felvillantójának egy gyarmatosító országban. „A tűz a ránk telepített, nyugati segítséggel összebarkácsolt Nagy­románia minden tiltása, elűzési szándéka ellenére is éltető erő, akaratunk bátorítója.

A tűz az emberiség megtartója, tűz nélkül nincs élet” – fogalmazott. Gazda Zoltán úgy vélte, a tűz az, mely képes megvilágítani a szólamok mögötti valóságot, a sokak által ismert, de sokszor elhallgatott igazságot az autonómia iránti igény jogosságáról, amivel a román hatalom is tisztában van, amint azzal is, hogy ígéretet tett száz éve, de máig nem volt képes betartani, és ma is oltani próbálja e lángoló vágyat. A széki tanács vezetője vádak hosszú során keresztül emlékeztette a tűz közül állókat a mindenkori román hatalom tetteire: elveszi azt a keveset is, ami a székelységnek megmaradt, folyamatosan azért dolgozik, hogy e közösség ne érezze magát otthon szülőföldjén, ahelyett, hogy büszke lenne mindarra a gazdagságra, bőséges örökségre, amelyet e közösség alkotott, adott, és amelynek a románság is részese lehet. Ellopják, ami a közösséggé, a harácsolás vezényli, semmit sem tisztelnek, képtelenek megőrizni, magukénak hirdetik, és folytonosan megaláznak. Az emberi értéket sem kímélik, magyarságukért, az igazságért börtönnel lakolnak a székelyek – sorolta Gazda Zoltán, utóbbival utalva a polgármesterek, vezetők elleni törvényi hadjáratra, valamint Beke István és Szőcs Zoltán sorsára.

„Az igazságérzet száz éve bűn Romániában, mert tudják, hogy a lopott holmit képtelenek kezelni, megbecsülni, tovább építeni. Szennyes a lelkiismeretük, s azt megtorlással leplezik” – szögezte le az elnök, majd keserűen állapította meg: sikerült minket is balkanizálniuk, sikerült felzárkóztatniuk a tolvajláshoz, hazugsághoz, aljassághoz. „Már képtelenek vagyunk kiállni jogos követeléseinkért, évente kétszer-háromszor sem vagyunk képesek határozottan, zárt sorokban, ezrével, tízezrével követelni azt, ami a miénk lenne, de elvették tőlünk. Képtelenek vagyunk felemelni a szavunkat bebörtönzöttjeinkért, ingatlanjainkért, megmocskolt temetőinkért” – vonta le a következtetést. A keveseket, akik megjelentek, kitartásra, céltudatosságra, következetes kiállásra szólította fel, emlékeztetve: Erdélyből eddig mily kevesen írták alá a Székely Nemzeti Tanács állampolgári kezdeményezését.

A már hagyományosnak számító, a mai nap folyamán Bukarestbe eljuttatandó kiáltványt Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke tolmácsolta. Az összegyűlt közösségek nevében Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett, Szövetségben Európa nemzeti régióival címet viselő dokumentum megfogalmazói az európai polgári kezdeményezés mentén hívják fel a figyelmet arra, hogy az Európai Unió szintjén alkalmazott önrendelkezési jog elavult és merev, ezért felül kell vizsgálni. A kiáltvány összeállítói rámutatnak, hogy noha hihetetlen, de Európában visszatértek a diktatúrák módszerei, uniós országokban az állami terror politikai perekben marasztal el ártatlan embereket. Spanyolország és Románia is a börtönt találja az egy tömbben élő nemzeti közösség legitim törekvéseire adandó megtorló és megfelelő válaszként. Zárásként emlékeztetnek: továbbra is követelik a Székelyföld autonómiáját, amint azt a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott Autonómiastatútum megfogalmazta.

Egyed-Kolumbán László kilyéni református lelkész záró igemagyarázatában Máté evangéliumának sorai segítségével fogalmazta meg a őrtüzek kettős üzenetét: szabadon megélni székely keresztény mivoltunkat, nem valaki ellen, de szabadon, az önrendelkezés jegyében. A korábbi évekhez hasonlóan a rendezvényt Szabó Mihály tárogatón előadott dalai tették hangulatosabbá.